Lehet gyógyszer mellékhatás egy hányinger simán, lehet egy enyhébb gyógyszer”mérgezés” tünete is, nem feltétlenül van mögötte mocskossági, szemétségi megemészthetetlen falat konfliktus.
Pont ez a nehéz a gyógyszeres beavatkozásnál. Hogy nem átlátható. És így is van kitalálva.
Valójában beviszünk egy adott anyagot a szervezetünkbe, és ténylegesen fogalmunk nincs, hogyan működik.
Ez a gondom nekem a táplálkozással is. Mindenféle elv van. És nagyon okosan meg is vannak magyarázva. Csak a szervezet és tudat/tudatalatti és érzelmeink kölcsönhatása van teljes mértékben figyelmen kívül hagyva.
És legyünk őszinték…
Mi minden feltételezésünket tényként, Univerzális Igazságként éljük meg csak azért, hogy fenntarthassuk a biztonságérzet illúzióját.
Pont a valóságban, fogalmunk sincs semmiről.
És félre ne értsd, ezt nem másokra értem, hanem magamra is.
Minél többet ismerek meg, annál inkább az a képem, hogy ténylegesen semmit sem tudunk. A feltételezéseink és korlátaink vannak “tudásként” beállítva.
Egy illúzióra építünk.
Amivel az én megítélésem szerint semmi gond nem lenne, ha ez nem félelem keltő, egymást és magunkat degradáló, megalázó illúzió lenne.
Így viszont egyszerűen röhelyesnek tartom. Olyan infókra, teóriákra hivatkozva szeparálni és szeparálódni, amik üres feltételezések, ez egy vicc.
De az emberek szeretik ezt a játékot. Játszák vagy 2000 éve…
A bennünk végbemenő folyamatok minden esetben tökéletesek. Meg van az értelmük. És ebbe a testi, lelki és szellemi folyamatokat is beleértem.
Egy zavartság azt szolgálja az érintett számára, hogy ki tudja vonni magát egy olyan közegből, amit ő folyamatos konfliktusforrásként él meg.
Valójában nem a környezetéről szól, hanem arról, hogy Ő hogyan éli meg.
Tulajdonképpen a zavartság egy bizonyos saját belső világ kialakítása, ahol biztonságban érzi magát az őt érő külső hatásokkal szemben. Illetve természetesen tökéletes eszköz a felelősség átruházására, hiszen így minden a környezetemre hárul.
Idősek sokszor így nyerik vissza pl a figyelmet, de nem csak azt. Valójában ezzel mindenkit kontrollálni tudnak a környezetükben.
Akit esetleg nem, azt majd a közös ismerősök inzultálják és növekszik rajta is a nyomás, tehát ő rá is kihat ez az állapot. Ez a másodlagos haszon belőle. Ezért sem gyógyszerezés kérdése a történet. Persze, biokémiai szinten be lehet avatkozni és megszakítani egy ilyen folyamatot, de ha ráérez az illető az ízére, akkor újból és újból produkálja az állapotát, ami vagy a gyógyszer növelését vagy másik, erősebb szedését jelenti általában.
Ilyenkor az adott ember szépen lassan mégiscsak eléri, hogy Ő kontrolláljon mindent és mindenkit.
És a környezet érzelmeit, lelkiismeretét használja fel.
Gyakorlatilag minél többen mennek bele a játékába, annál inkább megerősödik, támogatva van a játszma és ezzel Őt is benne tartja a környezete ebben az állapotban, mert megkapja azt, amiért játszik.
Fizikai szinten, amikor az agy egy adott területén csapjuk ki a biztosítékot 2 meghatározott helyen egy-egy konfliktussal, akkor váltunk egy robot pilóta üzemmódba. Annak a megnyilvánulási formája a zavartság. Egy elszigeteltség. A hányás pedig tisztulás. Vagy érzelmi szinten vagy fizikai anyagokat ürít a szervezete.
Egy olyan illúzió, amit éppen ezért Mi alakíthatunk.
Mert, ha én vagyok a Bűvész v Mester, akkor én alakítom az illúziót, tehát vállalom a felelősséget, nem pedig hárítom azt.
Én Bűvész vagyok a saját Illúziómban. Felelősséget vállalok a dolgaimért és azért is, miért kerül egy infó, ember, helyzet, hatás, stb. a világomba.