Nekem az kezd lenni a meglátásom, hogy sokszor pont azzal segítünk a másiknak, ha nem vesszük figyelembe, amit szeretne. Ez persze egy két élű fegyver…lehet bántani is vele sajnos. Viszont, amivel nagyon sokat találkozom, az az, hogy az emberek sokszor nem a céljaikat vágyaikat keresik, hanem a mintáikat, programjaikat futtatják és védik minden eszközzel. És azok alapján ítélik meg, hogy “ők” mit “szeretnének”. Ilyenkor az igazság az, hogy ha figyelembe veszem, mit szeretne a másik, akkor beszálltam a játékába és valójában nem őt segítem, hanem a programjai futtatását, hiszen abban támogatom.
Ha pedig nem szállok be a játékba, akkor nem kapja meg a játszótársat és motiváltabb lesz abban, hogy kiszálljon a játékból. Hasznos lenne megtanulnunk, hogy ne használjuk egymást arra, hogy magunkat bántsuk és észre tudjuk venni azt, hogy mikor akarja a másik ember a programfuttatását megtámogatva érezni. És ott kellene tisztában lennünk azzal, hogy ott én nem őt támogatom, ha ez neki nem tetszik, az jó, mert akkor irritálja és az tudja kibillenteni abból, hogy a programjaival azonosítsa magát és úgy érezze, ha a programja nincs támogatva, azzal ő nincs támogatva. Ez egy összmunka, ehhez kell az együttműködés.