Összeállt bennem, hogyan függ össze az érzelmeink, gondolataink és a táplálkozás, különböző anyagok és környezeti tényezők leképeződése a szervezetünkre.
Nem nagyképűségből, de rájöttem a nyitjára. Hogy a kettő miért nem ellentét és hogyan kapcsolódik és függ össze.
Mondjuk van egy mocskossági, szemétségnek, megemészthetetlennek megélt konfliktusom.
Erre a biologika leírja, hogyan reagál a szervezetem. Amíg ezt élem, lesz mondjuk egy vastagbél daganatom, hogy könnyebben menjen az emésztés és a nem kívánt anyagok továbbjuttatása.
Aztán a megoldás után egy gyulladás kíséretében el lesz bontva a daganat és lesz mondjuk egy hasmenésem.
De hogyan is tudja ezt megtenni a szervezetem??
A tudatalatti az agynak, az agy pedig az érintett szöveteknek kell, hogy jelezzen, infót küldjön.
Ezt pedig a legegyszerűbben az érintett szövet biokémiájának a megváltoztatásával tudja elérni. Vagyis, ha fiziológiai szinten az agy megváltoztatja mondjuk a vékonybél adott szakaszának a biokémiai tulajdonságait, akkor a sejtek elkezdenek módosulva szaporodni. Utána egy következő változtatással leáll a szaporodásuk, amikor átlépünk a megoldás utáni szakaszba. Ez a környezeti hatás alkalmas az adott mikroorganizmusok, – jelen esetben a gombák – elszaporítása mellett arra is, hogy megfelelő életfeltételeket biztosítva nekik, el tudják kezdeni lebontani a daganatot. Majd a harmadik változtatásnál a környezeti feltételek már kedvezőtlenek számukra, így leáll a szaporodásuk és tevékenységük a megoldás utáni szakasz végére. Majd normotóniában visszaáll az eredeti, – a konfliktust (DHS-t) megelőző – állapot. Biokémiailag és ez által már szöveti szinten is.
Amikor pedig egy anyagot juttatunk a szervezetbe, akkor az a biokémiai szinten kapcsolódik be. Vagyis 2 dolgot tudunk vele manipulálni.
1 imitálni tudjuk az eredeti rendszert, tovább erősítve, vagy megváltoztatva a szervezet eredeti biokémiai változtatását az érzelmeink-tudatalattink-
2 megváltoztatni tudjuk.
Egy megoldási fázisban, ha olyan anyagot juttatunk a szervezetbe, ami elősegíti a szervezet alap biokémiai környezet változását, akkor gyorsabban fog lezajlani a folyamat és kisebb tünetintenzitással. Akár úgy, hogy el sem éri az ingerküszöbünket.
Míg, ha olyat, ami ellenkező hatású, akkor lehet csökken a tünetintenzitás, de ezzel fordítottan arányosan lesz hosszabb a megoldás utáni szakasz helyreállító folyamata.
A konfliktus aktív szakasznál pedig ugye a konfliktusunk feloldása lenne mondjuk a daganat növekedésének leállításának az egyetlen módja. Viszont, mivel testi szinten már ez is biokémiailag jelentkezik, ezért ha be lehet lépni a biokémiai szinten és megváltoztatni a folyamatot azzal, hogy olyan hatású anyagot juttatunk be, ami imitálja azt a biokémiai környezetváltozást, mintha megoldás utáni szakaszba kapcsoltunk volna és azt reagálta volna le az agyon keresztül a szövet, akkor megáll a daganatnövekedés és el tud kezdődni a helyreállítás.
Ennek nem a lelki szint kiiktatása a célja, hanem az, hogy sokaknak a diagnózis okozza a legnagyobb és legdrámaibb, váratlan konfliktust, amitől nem tudnak szabadulni. Ezzel a felismeréssel pedig ki lehet iktatni bármilyen hagyományos értelemben vett “ördögi kör” megélést, biologikusan: következmény konfliktust.
Hozzásegítve az érintettet a megnyugvásához, ami a gyógyulásának az alapja.
Tehát sikerült összerakni a képet, ami idáig vagy ellentmondásosnak és ellentétesnek tűnt, vagy olyan magyarázatok tömkellegével próbálták igazolni, ami a biológiában, kémiában, fizikában és a pszichológiában nem állta meg a helyét. Nem külön-külön. Hanem egyszerre.
Az a lényeg, hogy a szövetek a lélek utasításait ugye valahol le kell reagálják már a fizikai síkon.
Vagyis gyakorlatilag egy vagy több ponton megtörténik egyfajta konvertálás. Hiszen egy tünet, egy testben létrejövő elváltozás folyamata már fizikai.
Akkor az azt jelenti, hogy, ha ebbe a már fizikai szinten létrejött folyamatba avatkozunk be, de figyelembe vesszük a biologika információit, tehát tudjuk, hogy mit is akar elérni a szervezet, akkor károsítás nélkül lehet befolyásolni a tüneteket, elváltozás folyamatokat.
Ezt anyagok bevitelével, az adott szövet biokémiai tulajdonságaira való ráhatással tehetjük meg.
Valójában az élelem is rezgés. Sőt. Nem is rezgés, hanem információ.
Ha molekulákban gondolkodunk, akkor pedig a szervezetünknek is van egy sokszintes rendszerben olyan szintje, ahol molekulákról beszélhetünk ott is.
Nyilván semmilyen étel vagy gyógyszer nem befolyásolja, ha mindig beszól a főnököm.
Azt, hogy hogyan élem meg, már képes valamennyire.
Mondjuk azzal, hogy minél több olyan anyagot fogyasztok el, amit nehéz feldolgoznia, annál több energiát pazarlok el és ez kihat az idegrendszeremre és arra, hogy mennyire vagyok feszült és ez kihat a helyzetmegélésre, kezelésre.
A műanyaggal, fémmel nem lehet internetezni vagy beszélgetni a gyerekeinkkel.
De egy meghatározott arányban, formában már felhasználható hozzá. Mondjuk egy okostelefon formájában.
A műanyag nem egyenlő a kommunikációval, kapcsolódással, pl gondoskodással, érdeklődéssel.
De műanyag és fém nélkül jelenleg nem lennénk rá képesek személyes jelenlét hiányában.
A testemben is a lélek nyilván nem egyenlő a sejtemmel. A gondolat, érzelmek, érzések, tudatalatti, tudat, energiák, stb. sem.
De ahhoz, hogy egy sejtem működjön és jól érezzem magam a bőrömben, ahhoz annak a sejtnek mondjuk fehérje tulajdonságokkal rendelkező információval kell rendelkeznie.
Ezt a legkönnyebb táplálkozással bevinni. Ha konfliktusok hatására megváltozik a működés és a fehérje roncsolódik vagy nem épül be, nem tudja felhasználni a szervezet, akkor nem ért semmit.
És lehet, hogy mondjuk a jógik nem is táplálékból juttatják a sejtjeiket fehérje információhoz, hanem tisztán az infót kapja meg a sejt. (Salak)ANYAG mentesen.
– “1 imitálni tudjuk az eredeti rendszert, tovább erősítve, vagy megváltoztatva a szervezet eredeti biokémiai változtatását az érzelmeink-tudatalattink-
ezt nem értem
Amit idéztél, az gyakorlatilag arról szól, ahogyan befolyásolni tudjuk a szervezetünk működését.
– Jól levezeti a gondolatmeneted a folyamatot, csak ez a része nem jött át.
mit jelent imitálni az eredeti rendszert?
Mondjuk van egy alkar csonttörés. Ez összeforr magától is. A szervezetben megváltozik a biokémia, amint az idegrendszer detektálja az eseményt. Megváltozik pl a vérkép értékeinek nagyrésze is. Ettől fáradékonyabbak leszünk és a fájdalom érzet is visszafog a mozgásban, hogy a szövetek nyugodtan és megfelelő pozícióban forrhassanak össze.
– eddig stimmel
Amikor pedig elmegyek az orvoshoz és ad gipszet, akkor ezt a folyamatot segítem elő. A gipsz nálunk arra kell, hogy nyugton maradjon legalább az a testrész. Így ami normál esetben magától (pl a szervezet fájdalom érzete miatt) sikerül, azt mi a gipsszel imitáljuk.
Konkrétan az egyhelyben maradást.
Egy másik példa:
Amikor defibrillátorral elektromos impulzust juttatunk a szívizomba, mivel tudjuk, hogy elektromosság hatására az izomszövet elkezd összerándulni majd elernyedni.
Ezt ugye normál esetben megteszi adott ritmusban a szívizom, ezt az idegrendszer szabályozza a benne áramló elektromos áram intenzitásával, szabályozásával, de ilyenkor ez megszűnik, és a géppel mi ezt a folyamatot indukáljuk, vagyis amit az idegrendszerből kapna elektromos impulzust, azt ebben az esetben a géptől kapja meg, ezáltal pedig imitáljuk a természetes, idegrendszeri szabályozó folyamatot.