Én azt figyeltem meg, hogy nem kell semmit legyőznünk. Nincs harc. Egy program pontosan addig tart, amíg használjuk. Szolgál, segít minket valamiben. Ugyanúgy, mint az elváltozások. Régen hibának, legyőzendő ellenségnek tartottuk őket. Ma már tudjuk, hogy minden elváltozás a túlélésünket szolgálja és emellett van elvont értelme is.
Nem az igazamra értettem. Én úgy látom, hogy a hölgyek nem szeretnek félni, kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben lenni. Viszont ez csak az egyik oldal. A másik, amit megfigyelek a környezetemben, hogy mindenképpen az áldozat-megmentő szerepkörben akarnak/tudnak hinni. Az pedig determinálja a problémát és a küzdést. És ez alapján határozzák meg az erőt, az értéket, az önbecsülést, vonzódást, stb. Tehát ebben a szerepjátékban meg van a másodlagos haszon. A programjaink jó része azért fut, mert ha leállítjuk, akkor az feltűnik a környezetünknek és kontrasztot képez nem csak a viselkedésben, de a lehetőségekben is. És az áldozat szerep látszólag “könnyebb”. Ezért hiszünk nyugaton a determináló rendszerben, hogy minden úgy van, ahogy lennie “kell”…akkor egy Marionett bábu vagyok, ami csak végrehajtó. Tehetetlen vagyok, de így nem kell felelősséget vállalni.
Szóval rendkívül körmönfontan használjuk magunk ellen a programokat. Amíg az önbecsülésünket a nehézségek adják, addig teremtjük magunknak a nehézségeket, akkor pedig lehet küzdeni és így meg lesz fokozatosan mindenre a hivatkozási alapunk…
Csak épp boldogok nem vagyunk. Csak magyarázatokat gyártunk, és idővel már kényelmesebb elhitetni magunkkal, hogy a magyarázat Az Igazság.
Szerintem ez az ego kérdés ugyanolyan, mint az önzőség. Én talán 4-5 embert ismerek, aki tényleg önző. Vagy odafigyel az egojára.
Az nem önzö és nem is egoista, csak ma őket címkézik így…aki háttérbe szorítja magát, megengedi, hogy mások irányítsák, aztán közben keresztbe tesz másoknak, mert tele van frusztrációkkal és folyamatosan kompenzál és védekezik. És nem tud másképp, mint másokat lehúzva, hogy magát valamennyire biztonságba tudja.
Aki valóban odafigyel magára, és tényleg önző, annak nem lesz szüksége kompenzálni úgy, hogy abból a környezetének legyen kára.
És pont ezt látom. Azzal, hogy az emberek elhatárolódnak az egojuktól, mint valami fertőtől, kompenzálni fognak, hiszen eleve elhiszik, hogy nem elég jók akkor, ha odafigyelnek magukra…és a kompenzálást már fel lehet utána arra használni, hogy lám csak, na ugye megmondtuk, hogy ilyen meg olyan leszel, ha egoista vagy…