Mindkettőnél az érzelem tartalmat érdemes először elolvasni.
Fontos az, hogy milyen oldalú, vagyis milyen kezes az ember. Jobb vagy bal. Illetve, hogy nem lehetett e átnevelés, ami nagyon gyakori volt egészen a mostani gyerekek generációjáig.
Ha az ember jobb kezes, és a jobb oldalán található az elváltozás, (onnan indul, ha “terjed”) akkor az egy úgynevezett Partner vonatkozás, ami azt jelenti, hogy saját magával egyenrangúként, mint egy horizontális rendszerben tartja magához vonatkoztatva azt, akivel/amivel kapcsolatos a konfliktusa.
Ha bal oldalon jelentkezik, akkor az egy úgynevezett Anya/Gyermek, Előd/Utód, Gondozó/Gondozott vonatkozás, amikor viszont egy hierarchikus rendszeren belül viszonyulunk a másikhoz. Idősebb/fiatalabb, tapasztaltabb/kevésbé tapasztalt, magasabb/alacsonyabb pozícióban van, főnök/beosztott, Szülő/gyerek, stb.
A balkezeseknél ez pont fordított oldalú elváltozás megjelenést eredményez.
Nekik jobb oldalon lesz az Előd/Utód, míg bal oldalon lesz a Partner vonatkozás.
Az oldal alján a 2 bekezdés színessel a következő.
A kék a KA, a Konfliktus Aktív szakasz rövidítése. Ilyenkor vagyunk benne a konfliktusban. Ilyenkor alkalmazkodik a konfliktus jellegének megfelelően a szervezetünk az agyunk által vezérelve az adott szövet lesz érintett előre beprogramozott folyamatokkal.
Az itt felsoroltak közül nem minden vonatkozik mindenkire, csak az irány/elv, de Hamer doktor, a Szerv Atlaszban pedig Robertó összegyűjtötte és leírta az összes adott érzelemre és szövettípusra jellemző fiziológiai lehetőségeket.
A piros az MU, a Megoldás Utáni szakasz rövidítése.
Ilyenkor már oldódtunk. A konfliktus valamilyen formában nem érint minket érzelmileg. Vagy megváltozott a helyzet és megszűnt a konfliktus, vagy elvonatkoztattunk tőle, elengedtük, eltereltük a figyelmünk. Ez a regenerálódó, tisztuló fázis az, amikor a szervezetük kompenzálja, visszaállítja vagy éppen tartósabbá teszi a konfliktust megelőző állapotot. Tehát ez egy előre beprogramozott megoldása a Konfliktus Aktív szakasz folyamatainak, ilyenkor jelennek meg a szövetek/funkciók 95%-ánál a tünetek. A mikrooganizmusok ilyenkor szaporodnak el vagy ilyenkorra szaporodtak el olyan mennyiségben, hogy el tudják végezni a nekik szánt munkálatokat.
Ilyenkor van gyulladás, fájdalmak, viszketések, láz, tisztuló tünetek, stb.
Itt is igaz az előzőre vonatkozó kiegészítés:
Az itt felsoroltak közül sem minden vonatkozik mindenkire, csak az irány/elv, de Hamer doktor, a Szerv Atlaszban pedig Robertó összegyűjtötte és leírta az összes adott érzelemre és szövettípusra jellemző fiziológiai lehetőségeket.
Ami még itt fontos, az az, hogy amikor egy elváltozás hosszabban van jelen, akkor vagy többször élünk meg egy hasonló konfliktust, és időről időre utána érzékeljük akkor a Megoldás Utáni fáisban a tüneteket is, (a fogzománcnál pedig már a Konfliktus Aktív szakaszban) vagy pedig magából a tünetből (/diagnózisból) csinálunk konfliktust, zavartatjuk magunkat vele. A legtöbb esetben ez szokott megjelenni az embereknél.
Nyilván vannak elhúzódó és visszatérő konfliktusaink is, de a tünetek kellemetlenek és ugyan úgy, amint a diagnózisoktól megijednek/félnek tőlük az emberek vagy zavarja őket. Ami mind egy tünet/diagnózis specifikus következmény konfliktus.
Ami ugye ezek alapján úgy néz ki, hogy mondjuk elkezd zavarni a tünet, akkor kicsit alábbhagy (el nem tűnik, mert nem véletlenül csinálja a biológiám…) mivel visszakerülök a KA szakaszba, ahol nincs tünetem, ilyenkor “jobban érzem magam”, vagyis megnyugszom, hogy akkor most “gyógyulok”, tehát áváltok a MU szakaszba, amikor meg előjön a tünetem és ezt eljük meg “rosszabbodásnak”, hiszen ilyenkor nyilván kellemetlen tünetek vannak.
Tehát az a legfontosabb, hogy a tünet és a diagnózis ne zavarjon minket. Ha elkezd, akkor el kell terelni a figyelmet.
Természetes módszerekkel lehet elősegíteni a tünet enyhítését:
Homeopátia, Schüssler-sók, figyelemelterelés (szuggesztió, agykontroll, önhipnózis), EFT
Melegítés vagy hűtés. (Csak egy-két szövetünknél, izomzatnál, izületeknél semmiképp!) Gyertyázás, energatika. Bizonyos természetes, organikus anyagok bevitele a szervezetbe.
