Amit a fogyókúrával kapcsolatban mondtam, az egy komplex szemlélet.
Lelki szinten az a lényege, hogy 2 féle hízás létezik. Amikor a zsírszövet gyarapszik és, amikor a vese gyűjtőcsatornái ideiglenesen elzáródnak vagy összeszűkülnek és ezzel a szervezet visszatartja a folyadékot, ami felpuffadáshoz vezethet.
A zsírszövetet a biológia szigetelésre használja. Mechanikai védelemre, mint pl a lengéscsillapításként a belső szerveinknél, vagy plusz egy rétegként mondjuk, hogy az ízületeink védve legyenek. A másik pedig a hőszigetelés (néhány faj esetén még a vízszigetelő réteg szerepe is van) szintén egy olyan réteget képez a szervezet, ami a hőmérséklet változást mérsékli, ezzel az élőlény egyensúlyi állapotának, homeosztázisának megtartását segíti elő.
Ennek megfelelően a zsírszövethez tartozó érzelmi háttér egyfajta védelem, a nagyagy velőállománya által vezérelt zsírszövet egy nem tudom magam megvédeni, bántanak, ha nagyobb vagyok, akkor békén hagynak, akkor meg tudom védeni a környezetem, szeretteimet is, lepattannak rólam a támadások, sértések,
Illetve, a szexuálisan “taszítóvá” alakítom magam, mert a szex az bűn, az rossz, mert az ellenkező nemmel gondjaim vannak, csak kihasználnak,
És a mindenki bántani, irányítani akar, meg akarják mondani, mit, hogyan tegyek, stb. Tehát a kontrollálási mánia is ide tartozik.
És a legfontosabb ilyen szempontból. A nem vagyok elég. Ezért nem tisztességes – és akkor nagyon finoman és cenzúrázva fogalmaztam… – az, amiket fogyókúraként kommunikálnak az embereknek. Mert pontosan azt tartja fent bennük, hogy MOST, a JELENben, az AKTUÁLIS állapotukban nem elegek, nem jók. És erre a szervezet hízással reagál, mert a természetben minél nagyobb vagyok, annál inkább elég vagyok, annál kevesebben akarnak megtámadni. És ezért működik valamennyire a sport/mozgás, mert az meg a menekülés vagy izomzatnövelésként a ragadozókra jellemző tulajdonságként egyfajta megnyugvást jelent. Ezért tud valamennyire leépülni ilyenkor a zsírszövet, de kizárólag addig, amíg aktívan, rendszeresen és fokozatos teljesítmény növeléssel, változatosan mozgunk, mert ez egy látszat. Amint nem mozgok (edzek), megint könnyen préda lehetek, és újra gyarapítja a zsírszövet mennyiségét a szervezet.
A másik fajtája a hízásnak az agytörzs által vezérelt vese gyűjtőcsatorna elzáródásának a következménye, amikor a szervezet visszatartja a folyadékot. Erre akkor kerül sor, amikor van egy elakadási, elhagyatottsági, partravetettségi, kiszolgáltatottsági konfliktus. Ilyenkor ugyanis a szervezet a túlélés miatt megtartja a folyadékot, az esetleges kiszáradás miatt. Ilyenkor felfúvódunk. Ilyenkor puffadtak vagyunk és konkrétan 1 grammal sem lesz rajtunk több zsír.
Itt megint ördögi kört indítanak be a fogyókúrás “technikákkal”, mert azt programozzák az emberekbe, hogy ez nem normális, megkülönböztetik őket, ami kiközösítéshez vezet, amit ma már sokszor maga az érintett tesz magával. Erre tipikus példa az anorexiás ember. És a kiközösítés megint elhagyatottsági, magányossági konfliktust generál, tehát megteremti a “fogyókúra ipar” magának az ügyfeleket a programozással.
Tehát, ha valakinek segíteni szeretnénk a fogyásban, akkor arra célszerű rávezetni, hogy ő tökéletesen elég. Nem pedig még az egészségével is riogatni az illetőt, hogy ez így meg úgy nem egészséges, hogy még ez is nem vagyok elég (jó) érzést generáljon benne…
A táplálkozás szintén 2 féle képpen kapcsolódik a témához.
1. A máj nem tudja egyszerre feldolgozni a mai életvitelünk mellett a mai táplálkozási szokásainknak megfelelő mennyiségű zsírt és szénhidrátot. Ezért a zsírt félreteszi elvileg csak ideiglenesen, amíg a szénhidrátot feldolgozná. Viszont a gyakorlatban olyan mennyiségeket fogyasztunk mindkettőből és rendszeresen, hogy soha nem jut hozzá a zsírok feldolgozásához. Ezért azok le tudnak rakódni, ezeket nevezik zsírdepóknak.
Amire felületesen kijelentettük, hogy mivel a zsírt rakja félre a máj, és az található meg megnövekedett mennyiségben hízásnál, ezért azzal van a gond és azt nem kellene fogyasztani.
Ezzel jól félrevezettük magaunkat/egymást. Valójában a zsírra nagyon nagy szükségünk van, a korábban tárgyaltak mellett, az idegrendszernek is.
Ellenben a szénhidrátok túladagolásával.
2. Szintén a zsírhoz és májhoz kapcsolódva, a szervezet táplálkozás szempontjából is egy túlélő rendszer. Ami, – mint az a biológiára jellemző – bebiztosítja magát. Ettől lesz túlélő rendszer.
Ez azt jelenti a táplálkozás és testalkat szempontjából, hogy a szervezet a bevitt táplálékmennyiséget érzékeli és, ha kevesebbet kap annál, mint amennyire neki aktuálisan szüksége van, akkor kisebb részét hasznosítja, inkább elraktározza, hogy legyen későbbre, mivel nem tudhatja, ha most kevesebbet kapott annál, mint amennyi az igénye volt, akkor ez nem fordulhat e elő legközelebb is. Tehát nem feldolgozza a kevesebb táplálék egészét, hanem csak töredékét, és a többletet elraktározza. Ez az arány természetesen változó, sok mindentől függ. Viszont ez magyarázza meg azt, hogyan lehet az a jelenség, hogy valaki ténylegesen keveset eszik és mégis hízik. És persze ilyenkor kényelmes a génekre fogni a dolgot, de azóta, hogy van epigenetika, már a géneknek tudjuk, hogy más szerepük van, nem megváltoztathatatlan meghatározó szerepet töltenek be a biológiában.
Ilyenkor ugyanis a következő történik. Nem viszünk be elég tápanyagot, – mivel fogyókúrázni akarunk/elhittük, hogy kell… – és azt a keveset pedig a szervezet elraktározza későbbre, tartaléknak. Erre még több mindent megvonunk magunktól, amire még fokozottabb felhalmozás lesz a biológia válasza.
Ezért jellemző a sportolóknál az a táplálkozási szemlélet, hogy napi 5-6x érdemes étkezni annyit, amennyinél még kicsit éhesek vagyunk, tehát nincs meg a teljes jóllakottság érzése. Ilyenkor a nem esszük túl magunkat és a szervezet is megkapja azt a mennyiséget, amire szüksége van. Nem előre meghatározott az adag, hanem figyelünk a testünk jelzésére, ahhoz igazítjuk. Így nem viszünk be túl sokat, amivel már nem tudna mit kezdeni, de a későbbi raktározástól is megóvjuk magunkat.
Fiziológiailag és érzelmileg ezek szabályozzák a testalkatunkat.