Most megfogalmaztam valamit. Egyszerűen zseniálisan vagyunk kitalálva! A felnőtteknek adatokat, egyszerű információkat “kell” tanítani, megmutatni a gyerekeknek, mert ezekkel valóban nem rendelkeznek. Viszont következtetési rendszereket, összefüggéseket, elveket pedig mi tanulhatunk a kicsiktől és hagyhatjuk, hogy ők alakítsák ki a saját szemléletüket. Mi az infót szolgáltatjuk ehhez, ők pedig a még “tiszta”, nyitott, érdeklődő, szeretetteli szemléletükkel hasznosíthatják ezeket. Így valódi együttműködés jön létre. Egyik sem több vagy kevesebb a másiknál, mindkettő fél tisztában van a szerepével és nincs kisebbrendűségi komplexus, abból kompenzálás, nárcisztikus viselkedés, játszmák.
Hozzászólások