“Szia Tamás! Negatív lett a vérvétel. Tégy úgy minthát elkezdtem olvasni. A Lipton könyvet a hétre várom csak neten tudtam megrendelni. Szép napot!”
“Szia Tamás! Túl vagyok a fizikai felmérőn is. ”
Azért, mert amit az ember elképzel, azt minden szinten megéli, érzi, lereagálja. Úgy, hogy még az orvosi diagnózis is kimutatja. Mert, amikor ezt tegnap megírta az anyuka, akkor esett le…
Eddig is ez volt a véleményem, éreztem, de nem tudtam konkrétan, nem állt össze a kép.
Amikor ezt elolvastam, belémhasított a felismerés…
Eddig is azt mondtam, hogy az érzelmeink befolyásolhatóak. De nem tudtam, miért.
Most már összeállt.
Ha a testünk az érzelmeinkre adott válaszreakció eredménye…akkor, ha a testünket tudjuk változtatni, akkor azt is az érzelmeinken keresztül tesszük.
Megint helyére került pár darabja a kirakósnak.
Vagy talán a helyükön is voltak, csak nem kapcsoltam össze ezeket a darabkákat.
Nekem ez fontos.
Már kezdtem magam robotnak érezni ember helyett, hogy miért gondolok ilyet, hogy ezeken is lehet változtatni.
Aztán kirajzolódott a kép.
Mert hiszek benne, hogy az érzések is megváltoztathatóak. Hogy nem léteznek “tulajdonságok” vagy “képességek” önmagukban.
Ott van pl. X.Y. család, X.Y.-nak most már az egyetlen eszköze a férje távoltartására, eltávolítására a Jolly Joker, a “vonzalom”. Ami egy “képességként” van definiálva, skatulyázva a köztudatban. Így nem döntés. És mit nyer vele? Hogy a döntéseket mi hozzuk. És, ha meghozzuk, azért felelősséggel tartozunk. Míg egy “képességgel” “rendelkezünk”, az leveszi a felelősséget a vállunkról. A “vonzalom” a tökéletes felelősség hárítás példája. Hát ezért.