Azzal, hogy azt tanítjuk egymásnak, hogy van vonzó és nem vonzó, a gyakorlatba ültetjük át a gyerekek-tizenévesek számára a jó-rossz fogalmát és vetjük el az elfogadást. Ezzel megalapozzuk bennük azt is, hogy az egyik elég, a másik nem elég. Ezzel folyamatos versenyérzést, teljesítménykényszert generálva. Majd, az ezekhez kapcsolódó (hagyományos felfogás szerinti) önértékelési problémákat gerjesztünk.
Ezért méregetik magukat folyamatosan az emberek. Ezért nem tudnak önmaguk lenni. Mert elhitték, hogy van olyan önmagában, hogy vonzó és nem vonzó. És ennek próbálnak megfelelni minden lehetséges módon, eszközzel. Ezért lépnek ki oly sokan és sokszor az emberi viselkedésből is. Hogy ennek az elvárásnak és szerepjátéknak megfeleljenek.
És ez már kiskorban, kislányoknál, kisfiúknál megfigyelhető.
És ezt kb eddig is tudtam, de ami most állt össze számomra, az, hogy ezért nem tudnak változtatni. Ezért nem tudják elhinni, hogy bármin képesek változtatni vagy lehetnek szabadok. Mert egy ilyen korláttal, meghatározottsággal kezdik az életüket, és mindenhol ezt szajkózzák és erősítik bennük.
Egy, számukra létfontosságú tényező változtathatatlannak van beállítva számukra…így nem csoda, hogy nem hiszik majd el később, hogy képesek bármin változtatni, és megfelelés helyett, lehetnek szabadok és Ők alakítják a világukat.
Most leesett rengeteg emlék, tapasztalat az emberekkel való beszélgetésekből.
Igazából mindegy, milyen ponton fogadja el valaki a determinizmust…ha legalább egyetlen területen, témában elfogadta, akkor ott teremtett magának egy korlátot. Vagyis utána már “joggal” kérdőjelezheti meg a szabadságát, vagy teremtő erejét.
A vonzalmat érzelmek, érzetek okozzák. Ezeket pedig az aktuális állapotunk. És annak a megélése. Ami semmi más, mint programok összessége. Ezért tud változni vagy éppen ciklikusan nagyon hasonló lenni a vonzalmunk.
És éppen ezért, bárhogyan és bárki által változtatható.
Csak ez egy kicsit ellentmond a hozzá kötődő sztorinak, miszerint meg van írva, vagy legalábbis én csak xy-hoz “tudok” vonzódni.
A gyakorlatban bárki, bárkihez vonzódhat. Meg is tesszük. Mindannyian.
Csak ezért kitaláltunk és húzunk határokat.
Aztán úgy teszünk, mintha nem is éreznénk semmit.
És így, ezek hatására, idővel (kialakul a feltételes reflex) számunkra az a visszajelzés, hogy nem is érzünk. Vagy pont, hogy igen.