A láz, ma tudjuk jól, hogy a szervezet saját mechanizmusa. Az agyunk hőközpontja emeli meg a testünk hőmérsékletét, – van, amikor az egészet, van, amikor csak helyileg – hogy az elszaporodott mikroorganizmusokat vissza tudja tizedelni, a megváltoztatott környezeti körülmények hatására, mint amilyen a hőmérséklet.
A köztudatban a láz nagysága és a testi folyamatok intenzitása között párhuzam van húzva. Tehát azt gondoljuk, mert mondjuk a médiából, az oktatásból ezt a tájékoztatást kapjuk, hogy a magas láz, komolyabb, súlyosabb testfolyamatot és tüneteket jelent, mint mondjuk a hőemelkedés.
A valóságban azonban, amit az orvosoknak megtanítanak az egyetemeken, a kettőnek semmi köze egymáshoz. A normál, egyensúlyi testhőmérsékletünkön kívül 4 szint van. Van az, amikor csökken a hőmérsékletünk, ilyenkor tudunk akár hibernálódni, és van 3 hőmérséklet tartomány, amik átfedésben vannak. Ezeket az határozza meg, hogy éppen milyen típusú mikroorganizmus szaporodott el a szervezetben. A gombák dolgoznak a legalacsonyabb tartományban, átfedéssel, de a következő sáv a baktériumoké, majd szintén átfedéssel a vírusok zárják a sort. Tehát az, hogy milyen magas a testhőmérsékletem, vagyis a lázam, nem a folyamat intenzitását, “súlyosságát” határozza meg. Sokszor még a tüntek intenzitását sem. Van olyan, hogy valaki már 37,9-nél az ágyat nyomja, van, aki 40 foknál is vígan elvan. Erre persze kitaláltuk, hogy az egyik “erősebb”, a másik “gyengébb”. Nos, ez csak a mi emberi kisebbrendűségi komplexusunk kompenzáló játéka, a biológiához semmi köze. Míg az elsőnek egy komolyabb, intenzívebb, tehát energiaigényesebb folyamat zajlik a testében, addig a másiknál egy enyhe folyamat zajlik, csak olyan szövetek érintettek benne, ahol a vírusok a kompatibilis mikroorganizmusok, így a megtizedelésüknél egy jóval magasabb testhőmérsékletre van szükség.
Ezeket figyelembe véve, már tudjuk, a láz nem betegség, “okozónak” pedig végképp nem tarthatjuk. A láz egy olyan kísérő jelenség, folyamat, ami az elváltozás végén a regenerálódási és tisztulás folyamatoknak az alapját képezi. Pl ugye 2 fázisból áll, az első, amíg megy fel a lázam, az kell ahhoz, hogy beállítsa az agy azt a biológiailag optimális hőmérsékletet, ami minimálisan szükséges a mikroorganizmusok visszacsökkentéséhez, majd utána a másik fele a láznak az, amikor izzadunk, ilyenkor szépen már megy le a lázunk, ilyenkor pedig a verejtékezéssel, gyakoribb vizelési ingerrel távoznak a szervezetből azok az anyagok, amikre már nincsen szüksége.
Tehát a láz biológiailag értünk van, meg van az oka, célja és értelme. Azért tud kialakulni a szervezetünkben. Egy precíziós szabályozó mechanizmus egy adott helyzetre válaszként.