A testünkben 2 típusú tünet keletkezhet.
Az egyik akkor, amikor megélünk egy konfliktust. Ez egy alkalmazkodás a megélés alapján az adott helyzethez. Ez jellemzően a természetben és nálunk embereknél is az adott szituáció túlélését segíti elő. Ami lehet akár menekülés is.
Ebből egyébként nagyon kevés van. Konkrétan kevés szövetünk-funkciónk reagál így. Ezt nevezték el az ókori görögök hideg szakasznak, a Hamer doktor (Dr. Ryke Geerd Hamer) pedig konfliktus aktív szakasznak és így hivatkozik rá a Biologika (Biologika Szabadegyetem – Barnai Robertó) is.
A másik típus jellemző a szöveteink többségénél. Ezek a tünetek (tisztulási, szövetregeneráló, visszajelző folyamatok) akkor jelennek meg, amikor túl vagyunk a konfliktuson és oldódunk, biztonságban érezzük magunkat, felszabadultunk, megoldódott a konfliktusunk, de minimum egy olyan környezetváltozás történt, ahol a konfliktushoz kapcsolódó impulzusok megszűnnek. Ezt pedig meleg szakasznak nevezték az ókori görögök, Hamer doktor és a Biologika pedig (konfliktus) megoldás utáni szakasznak.
Ha megfigyeled, délután-este-éjjel, hétvégén, szünetben és szabadságon, nyugodt közegben és elutazásnál jelenik meg a legtöbb tünet az embereknél.
( a kivételekről kicsit később )
Délután-este-éjjel megnyugszol, hazaérsz bölcsitől a munkahelyig, hétvégén ugyanezek oldódhatnak, szabadságon, szünetben szintén. Elutazásnál akár az otthoni konfliktusok is. Természetesen van olyan, akinél otthoni a konfliktus, nála tapasztalhatjuk meg azt, hogy nem otthon lesz (megoldás utáni) tünete.
A keveredés akár a segítő szakmán belül, akár az emberek “tapasztalataiban” abból származik, hogy, mivel a természetben, így a biológiában is a legfontosabb a túlélés (egyed/lét- és fajfenntartás), így képesek vagyunk használni is a tüneteinket.
Ez a Másodlagos Haszon lényege.
Ez azt jelenti, hogy jellemzően tudatalatt (vagyis nem szándékosan és tudatosan) egy számunkra kedvezőtlen (irritáló, veszélyes, félelmetes, megalázó, stb.) helyzetben is képesek vagyunk testi folyamatok aktiválására és természetesen, amint biztonságban, nyugodtabban, felszabadultabban érezzük magunkat, le is tudjuk ezeket állítani, hiszen már nem lesz rájuk szükségünk.
Ebből adódóan a védelmünk érdekében (mint az iskolás gyerek láza pont a dolgozat napján…, a fejfájás este az ágyban, stb.) akkor is jelenhet meg eredetileg konfliktus megoldás utáni tünetünk, amikor pont, hogy éppen benne vagyunk a konfliktusban. Ez a természetben nincs. Ott a 2 szakaszúság természettörvénye uralkodik, de nálunk embereknél a játszmáink, a tömérdek szuggesztió (orvoslás, természetgyógyászat, cégek érdekeltségei, média, családi játszmák, stb.) miatt kiegészült az eredeti működés azért, hogy megvédjen olyan helyzetekben, ahol (még) nem tudjuk magunkat.
Hiába írunk 2019-et és tartjuk “fejlettnek” magunkat, mai napig az igazi mentőövünk a testünk. Ha azt mondom valakinek, hogy most pihenni akarok, hogy a gyerekemmel akarok lenni, ez most nem érdekel, ő hozzá most nincs hangulatom, ma kirándulni/legózni/strandolni mennék iskola/munka helyett, akkor engem néznek ostobának, felelőtlennek, értetlennek.
Mindez abban a pillanatban teljesen megváltozik, amikor egy testi folyamatot tudok felmutatni. Egy “komolynak tartott” tünetet. Egy orvosi diagnózist, stb.
Ezek azok, amik előtt mai napig mindenki fejet hajt. Ez a globálisan elfogadott egyetlen érvrendszer, ami megvéd minket. Sosem kellemes, veszélyeztetheti a testi épségünket, de családokat kovácsolhat össze, elindíthat a személyiségünk, kommunikációnk fejlesztésében, a céljaink kitűzésében, aktívvá tehet, megvéd olyan emberektől, impulzusoktól, helyzetektől, amiket nem tudunk megoldani vagy nem vállalnánk fel.
Dr. Milton Erickson:
“A páciens rezisztenciája reakció a terapeuta kommunikációjára.”
Kedves Barátom és Biologika konzulens kollégámmal, Mohos Krisztiánnal folytatott beszélgetésünkből:
- szeretettel ajánlom, mert minden szava Kincset ér! 🙂
- “…
És, amire közben rájöttem. Óriási a különbség a között, hogy magamra erőltetem a biologikát vagy zsigeri szinten átjön.”
A cél az, amikor az ember zsigeri- és szakmai szinten egyaránt otthon van a témában, és úgy kommunikál, hogy ne ijessze el-meg a másikat. Annak meg oka van, ha valakinek “nem megy át”…
Én is sokszor nem úgy kommunikálom, ami hatékony lenne. Hiába a hiteles megélésem és tapasztalatom, szemléletem, ha elrontom a tálalással.
- “Igazad van. Tényleg mindig megvan az ok, amiért nem megy át.”
Nem az igazam. Csak figyelek a kommunikációra, a tálalásra. Ahogyan írtam, magamnál is.
Hiszek benne, hogy 99%-ban ezen múlik, hogy mi megy át. De persze ez csak a köznyelv fogalmazása, hiszen átmegy, csak vagy olyan szűrőn keresztül, ami nem engedi érvényesülni, vagy olyan táptalajra kerül, illetve nem akar vele mit kezdeni az ember.
Elgondolkodtam.
Mindegy, hogy az értékesítésben nézek egy kezdőt vagy egy sikeres vezetőt vagy azt, hogy egy kommunikáció eredményezhet gombnyomást, konfliktust, konstellációt…a lényeg egyszerű: hatással van a másikra. Ha ez így igaz, akkor sokkal nagyobb ereje van, mint gondoltuk. Vagyis nem a másiknak nem megy át valami. Illetve igen, de nem “miatta”.
Ezt úgy is értem, hogy pl. ha konstellációban van a másik ember, akkor hiába érvelek neki. Lehet tiszta, támogató a szándékom, megfelelő eszköztáram a támogatáshoz, viszont a tálalás nincs összhangban az állapotával. Így nem fog tudni átmenni vagy sokkal inkább megfoganni benne az információ, amit átadnék, visszajeleznék, felhívnám rá a figyelmét, stb.
Ugyanez a helyzet, ha pl. egy nyomógombját nyomtam meg a tálalással. Vagy egy sínjét (trigger) aktiváltam pl.: “nem gondolkozol megfelelően”, “én (valaki/bárki) jobban tudunk valamit nálad”, “ez így nem jó, változtatnod kellene”, “veszélybe sodrod magadat”, stb… Ezek mind lehetnek nyomógombok vagy aktiválhatnak síneket.
Ebben az esetben pedig hiába a szándék és a tartalom, a tálalás tönkreteszi az egészet.
Ebből pedig ma divatosan és felelősség hárításból levonja a “segítő” a “tanulságot”, hogy a hozzá forduló:
“Még nem érett meg rá.”
“Nincs azon a szinten.”
“Nem ez a karmája.”
“Nem akar tenni magáért.”
“Elutasító.”
“Értetlen.”
“Szkeptikus.”
Vagyis: a “másikkal van valami…” pedig valójában ő csak reagált a kommunikációra.
Nagyobb eséllyel tudok átjuttatni több embert egy betonhídon egy folyó felett, mint egy fa lengőhídon és még kevésbé egy kötélhídon. Mondhatom, hogy miért nem akar annyi ember átkapaszkodni a foszló köteleken a magasban pl. a Duna felett…de, amint ránézek vállalva a felelősséget, érthető, hogy a betonhíd miért népszerűbb. Akkor viszont nem az emberekben kell keresni a hibát, hiányt, hanem a közvetítésben. Ha erre figyelünk, akkor hatékony lesz a kommunikáció.
- “Én úgy gondolom, hogy mindenkinek van saját felelőssége. Nem vagyunk istenek. Tesszük azt, amit a jelenlegi tudásunk enged. Ahogy egyszer mondtad. Mindenkinél van egy bizonyos táptalaj. A teremtő soha nem tesz elénk olyan helyzetet, amihez nem ad megoldó kulcsot is. De azt, hogy valaki rálát-e vagy sem, azt nem tudom, miért történik. Ha válaszolnom kellene azt mondanám, hogy a kulcs az az, hogy rájön-e, hogy egyszer az életben megtapasztalja, hogy a gondolatait megfigyelheti. Onnantól elemezheti őket. Úgy gondolom a mostani látásom szerint, hogy ez egy vízválasztó.
De egyet nagyon megtanultam tőled. Az, hogy valaki felismeri a másodlagos hasznot vagy más néven a védelmi funkciót, attól még a tünet nem tűnik el. Úgy érzem mindenkinél történik egy belső döntés, miután nem tart igényt a tünetekre. Szépen elmondják azt, hogy miket tanultak ahhoz, hogy megváltozzanak, de mégis valahol belül valamikor megszületett a döntés. És onnantól másképp néztek a kiváltó tényezőkre vagy a belőlük fakadó nyereségre. Új, erősebb, fontosabb cél ütötte fel a fejét az életükben.”
…
- “Ui.: Tudod, mi a vicces? Ha egy bizonyos megélés miatt elveszíted a bizamat az emberek irányából, akkor összeraksz egy tünetet, amiből nyereséged fakad. Még, ha nem is mindig kellemes, ő akkor is mindig ott van. Mindig számíthatsz rá. És sosem hagy cserben. És mind addig, amig újra nem kezdesz bízni az emberekben, a tünet, – mint védelmi rendszer – ott lesz a tarsolyodban és bármikor a segítségedre lesz. Mint egy Ginn.
Ahogy mondtad. A test mindig attól véd meg, amitől nem tudjuk megvédeni magunkat. Az én esetemben fóbia. Ami tudjuk hogy laphám. Tehát szociális vonatkozású. Tehát élőlényekkel kapcsolatos.
Teljesen igazad van. Amig van fóbia, addig az markolja a gondolat világom. Magyarul nincs lehetőségem egy olyan konfliktust elszenvedni, amiből lenne akkora elváltozás, hogy újra azoknak a kezébe kerüljek, (eü orvosok) akikbe elvsztettem a hitem és a bizodalmam. Erre a fóbia konstelláció tökéletes segítség. Belehalni nem tudsz. De akkora helyet igényel a gondolati síkodon, hogy másra nincs energiád és időd. Hisz a konstelláció tudjuk, hogy idő húzó, túlélő stratégia.”