“- Addig is témafelvetés: te hogy gondolkodsz a testi hűségről?
Féltékenység, birtoklás, társadalmi bélyegek vs. Tantra, érintés bárkitől, poliamoria…
Érdekel, mit gondolsz.”

– Szia!
Szóval…
Nem hiszek a hűségben. Azt gondolom, hogy azzal és addig legyek, akivel és amíg jól érzem magam. És a másik is.

“- Ebbe nem fér bele a család vagy igen?”

– Ez egy kemény téma…
Rengeteg családdal ismerkedtem meg az elmúlt években.
Teljesen leomlott bennem az a klasszikus kép, amit betanultunk a családról.
Sok helyen látom, hogy foggal-körömmel kényszerítik magukat egy olyan helyzetbe és megélésekbe minták alapján, ami mindegyiküket tönkre vágja…
Másoknál pedig újonnan alakult családban is élhetnek boldogan.
Vagy jó érzéssel.
Szóval, ha tanulni-fejlődni vagyunk itt…akkor ezt nyilván nem az önmagunk elnyomásával teljesítjük be, míg, ha azért vagyunk itt, hogy boldogok legyünk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor pedig szintén befelé kellene vagy legalábbis célszerű lenne figyelnünk. Szerintem.

“- Igen.
Szerintem is. Viszont a mintákat nem könnyű leadni és közben instabillá válhat az amúgy nagyon szerető, jó viszony.”

– Igen.
Ezt én is így látom. Illetve nem egészen. Szerintem a szeretet pont nem a birtoklás. És szerintem szeretetben az ember nem érzi azt, hogy máshoz menne.

Nekem fogalmazott már úgy anyuka évekkel ezelőtt (pedig csak Viberen chateltünk) hogy úgy érzi, megcsalja a férjét. Mert a kommunikációnk intimebb volt, mint az ő ágybabújásuk.

“- Na ez az.”

– Ezt kifejted?

“- Értelmezés kérdése, és ami hűtlenségnek érződik, sokszor az segít újra megtalálni az eredeti kapcsolatot.
Az én érdeklődési területemmel olyan kapcsolódásokat is élek, ami másnak nem szokványos. Te is.”

– Igen.

“- Köszi, segítettél.
És a családokkal kell erről beszélgetned?”

– Igen. Volt rá példa többször is.

“- És mit mondasz?”

– Amit leírtam.

“- Szuper.”

– Hogy érted?

“- Nem tudok konkrétabban kérdezni, addig meg jó válasz.”

– Mire vagy valójában kíváncsi? Mire van szükséged?
“A kutya sem a póráztól hűséges.” Én ebben hiszek. Nem a hűségben. Hanem abban, hogy két – vagy más témában sok – ember útja haladhat egymás mellett hosszútávon, ha egy irányba haladnak. Akkor nem hűségesek. Nincs szükségük eltávolodásra. De nem szabályok, dogmák vagy kondícionálás, társadalmi nyomás, megfelelés, lelkiismeretfurdalás miatt, hanem mert egyszerűen jól érzik magukat egymás társaságában és egy irányba tartanak, “fejlődnek”.
És sokszor azt nézzük be, de nagyon…hogy nehézség mindenkinek és minden kapcsolat életében jelen van. Ezek az emberek is megoldják ezeket a helyzeteket. Együtt. De nem szükségből, hanem mert a belső hangjuk, pont az ő saját érzésük vezeti őket abba az irányba, hogy megoldják. És a legtöbben ezt gondolják hűségnek…én nem. Ma már nem. Ezek az emberek nem a másik miatt adják fel, erőszakolják meg magukat, hanem pont fordítva: önmagukért tesznek magukért. De, mivel azonos az irány a másikkal, ezért ez egyben azt is jelenti, hogy a kapcsolat nem szétszakad, hanem együtt maradnak, sőt! Megerősödik a kapcsolódásuk.

“- Köszönöm, így már kerek.”

Hozzászólások

Privacy Preference Center

Close your account?

Your account will be closed and all data will be permanently deleted and cannot be recovered. Are you sure?